„Füstbe szállt életek” Horton élt zsidók emlékére

Egy megkopott, gépelt papírlap került a kezembe ( talán 1960-as évek ? ) – összeállítója ismeretlen.

” Horti emlékezők a háború előtt Horton élt zsidókról.

– Bőhm Rezső, felesége Schwarz Erzsébet
Laktak: a mai Ady Endre út 5. szám alatt
Foglalkozásuk: gabonakereskedő, tüzép, sertéshizlalás, korcsma, méterárú bolt.
Schwarz Magda / Bőhm sógornője / ő vezette a méterárú boltot. Mindhárman koncentrációs táborban haltak meg.
Bőhmék gyermekei: Bőhm Marika – ma Izraelben él , Bőhm Zsuzsa ( Szüdi Györgyné ) Ő Pesten élt / Ma nem ismerik a sorsát/.

– Braun Ferenc hentes – laktak: a mai Szabadság tér.
Felesége neve ismeretlen.
Gyermekeik: Braun András és Braun László
Bár a fiúk kikeresztelkedtek, de mindannyian koncentrációs táborba kerültek.

– Klein Mihály / fűszeres, kocsmáros /
Lakott: a mai Bajcsy út 84.
Felesége neve ismeretlen.
Gyermekeik: Ilona, Erzsébet, Gizella, Aranka, Mihály, Artur.
A szülők koncentrációs táborban haltak meg, a gyerekek sorsa ismeretlen.

– Koltai / Klein / Artur – községházi írnok. Felesége neve ismeretlen.
Laktak: a mai Ady Endre út 6. szám alatt.
Koltai Artur koncentrációs táborban halt meg, felesége, lánya megmenekült.
Lányuk: Koltai Edit / Lendvai Vilmosné/. Ő Egerben élt, az 5.sz. Iskola igazgatónője volt. Férje Eger város tanácselnöke volt.

– Feig Ábrahám – textilkereskedő. Lakott: Bajcsy út 7.
Felesége neve ismeretlen, fia: Feig Zsideli.
Koncentrációs táborban haltak meg.

– Feig Margit – szatócsbolt. Lakott: Tűzoltó utca.
Özvegy volt, internálták, de visszajött, itthon halt meg tüdőgyulladásban.
Gyermekei: Erzsébet és László. Őket is deportálták, sorsuk ismeretlen.

-Kohn Jakabné korcsmáros, lakott: a mai Bajcsy út 96.
Fia Amerikában élt, sorsuk ismeretlen.

– Molnár Jánosné – bérlő / rákban halt meg /.

– Senk Mihály – intéző. Felesége ismeretlen.

– Sugár András – tiszttartó a Wintenberg birtokon.
Felesége, családja ismeretlen . „

Forrás: egy megkopott, gépelt papírlap került a kezembe ( talán 1960-as évek) – összeállítója ismeretlen.

– dr. Lefkovits József fogorvos és családja. A Fő úton ( ma Kossuth út, a Kertész úttól Hatvan felé, balra a második ház ) a Tóth család tulajdonában lévő házat bérelték, itt volt az orvosi rendelő is. Miután deportálták a családot Hatvanba, az orvos használati tárgyait egy szobában halmozták össze és hatóságilag lepecsételték. ( Forrás: dr Kiss Ottó visszaemlékezése.)

Fotó: Horth Anno, 2022 április

https://akibic.hu/2022/01/12/online-elerhetove-valtak-a-jad-vasem-holokauszt-aldozatokrol-keszult-nyilvantartasai/

” Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami ….. , és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.”

(Eisenhower a holokausztról)
Kép: illusztráció

„Mécsesként fénylenek az eltitkolt történetek…”

Akkor leszünk méltók a holokauszt áldozatainak emlékéhez, ha nem hagyjuk még egyszer megmérgezni a lelkünket. Ha gyűlölködés helyett azt keressük, ami összeköt minket, magyarokat, embereket.”

Kép: illusztráció ( internet, holokauszt képek)

„ A Földművelésügyi Minisztérium kishaszonbérletek kialakítására 1940. július 14.-én a községben 275 kateszteri holdnyi zsidó birtokot vett igénybe. A településen a népszámlálók 17 izraelitát számoltak össze.
1944 tavaszán Hatvanba hurcolták őket, ahonnan a közösséget Auschwitzba deportálták.

( in. Randolph L. Braham: A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája, I. kötet.
Park Könyvkiadó, Budapest, 2010, pp. 536 – 563, Szegő Ágnes ) „

A száraz statisztikai adatok mögött tragikus emberi sorsok rejtőznek. A fenti adatokon kívül egy megkopott, géppel íródott papírlap került hozzám, amely szűkszavúan állít lajstromot a az 1945 előtt Horton élt zsidókról.

A Batthyány-Strattmann család életét tanulmányozva – akik Hort településén egy 2000 holdas birtokkal rendelkeztek – feltételezhető, hogy az 1800-as években nagy számban költözhettek zsidó kereskedők és iparosok a birtokra.

2016. januárjában felkerestem olyan embereket a faluban, akik az 1920-as, 30-as években születtek és kisgyermekként még ismerték ezeket az embereket. Az ő elbeszéléseik alapján körvonalazódtak az alábbi kérdésekre adott válaszok
Kik voltak ők? Hogyan éltek? Milyen szerepük volt a falunk életében?

BRAUN CSALÁD

Braun Ferencnek hentes üzlete volt a Verem-dombon ( jelenleg Szabadság-tér).
Igényes, szép üzlet volt, a falak körben csempézettek.
Braun volt a kiszolgáló, a felesége a pénztáros. Két alkalmazottat foglalkoztattak: egy segédet és egy udvarost. Azok vágták le a disznókat ( amelyeket a kertszomszéd Schwarz – Bőhm család nevelt ) , azok készítették elő a húst értékesítésre.
A faluból többen jártak alkalmi munkára a Braun családhoz – az asszonyok például szappanfőzésre. Abban az időben még házaknál főzték az asszonyok a szappant disznóvágás után a disznók fogyasztásra alkalmatlan zsíradékából. Mivel itt folyamatosan rendelkezésre állt az alapanyag, a szappankészítés is folyamatos volt.

Két fiuk volt: András és László, akiket hintóval hordtak Hatvanba, gimnáziumba.
A fiúk kikeresztelkedtek, de így sem kerülhették el a koncentrációs tábort.
1944. tavaszán elhurcolták a családot. Nyomtalanul tűntek el, a vagyonukat lefoglalták.

A Murai lányok a két fiúval egy korúak voltak és ugyancsak a Verem-dombon laktak.
Murai Teca néni 2021-ben így emlékszik vissza a történtekre.
” A Verem-dombon laktunk a tér végén a hosszú házban ( későbbi Takarék Szövetkezet épülete), egy borbély szomszédságában. A Braun fiúk voltak a legjobb barátaink, mindig együtt játszottunk. A térről nyíló út ( ma Vas Gereben út) elején lakott a Mida ( Torma ) család. Margit néni nagy szeretettel fogadta a négy gyereket, mi pedig ott játszottunk az udvaron, miközben ő az udvar végén, a nyári konyhán főzött a családnak.
Aztán megnőttünk. A Braun fiuk Hatvanba tanultak tovább, mi Gyöngyösön bentlakásos iskolában. Közben elköltöztünk az újonnan felépült tanítói lakásba az iskola közelébe ( ma Bajcsy út ).

Utoljára az udvarról – a kerítésen belülről láttuk, amint szuronyos puskás csendőrök kíséretében a kocsin elvitték a családot Hatvan irányába.
Soha többé nem láttuk őket, nem hallottunk róluk – de a kép ma is élesen bennem él .”

Kép: Braun féle ház az ” Verem-domb”-on. A II. világháborút követően gyógyszertár üzemelt benne. Jelenleg is áll a felújított, átalakított ház – ma már családi házként.

” Bőhm Rezső, felesége Schwarz Erzsébet
Laktak: a mai Ady Endre út 5. szám alatt
Foglalkozásuk: gabonakereskedő, tüzép, sertéshizlalás, korcsma, méterárú bolt.
Schwarz Magda / Bőhm sógornője / ő vezette a méterárú boltot. Mindhárman koncentrációs táborban haltak meg.
Bőhmék gyermekei: Bőhm Marika – ma Izraelben él , Bőhm Zsuzsa ( Szüdi Györgyné ) Ő Pesten élt / Ma nem ismerik a sorsát/. „

Schwarz Magda féllábú nő volt, az ő neve alatt vittek egy méterárú boltot, melynek vezetője a sógora: Bőhm Rezső volt.
Felesége, Bőhm Erzsébet a 30-as évek végén meghalt. Két lányuk: Marika és Zsuzsa maradt hátra.
A bolt a régi piactérrel ( ma Szabadság tér, az Önkormányzat mellet, a Takarék helyén) szemben volt, a mai Ady Endre út 5. szám alatt.

Az utcafronton volt egy lakószoba, mellette a ” vegyesbolt” – ahol méterárút, rőfös termékeket, játékokat… lehetett kapni. A boltból egy ajtó nyílt a „korcsma” helyiségbe, amelynek utcára nyíló ajtaja volt.
Az épület alatt nagy pince húzódott.
Az udvaron – ahová a mellette lévő kis utcából lehetett behajtani – építési anyagokat árusítottak, gabonakereskedéssel is foglalkoztak és sertéstelepet is üzemeltettek. Volt egy alkalmazottuk, „Maszo” Feri , aki a kinti munkálatokat végezte Az udvar végében – a disznóólak szomszédságában – volt egy hatalmas jégverem is a húsok hűtésére.
A család jó kapcsolatot ápolt a Braun hentes családjával ( kertszomszédok is voltak) a disznók levágását és feldolgozását közösen végezték.

A családot 1944-ben elhurcolták, koncentrációs táborba kerültek. A két lány megmenekült. Marika Izraelbe költözött. Mikor hazalátogatott Magyarországra, lejött Hortra a gyerekének megmutatni szülőfaluját.
Zsuzsa testvére ( Szüdi Ferencné) Budán élt, költő feleség lett.

Pittner Margitka néni – aki a szomszédban lakott és a lányokkal egykorú volt – a következőt mesélte:
” Schwarzék nagyon rendes emberek voltak. A szegényeknek – első sorban a tanyán élő „dohányosok”-nak hosszú távra is adtak hitelt, mivel ők csak a termés betakarítása után tudtak fizetni.

Ha halottas kocsi közeledett ( akkor még otthon ravatalozták fel a halottakat ) behúzták az üzletek ajtajait – megadva a végtisztességet mindenkinek. „

Baloghné Fodor Ágnis néni így emlékezik a családra:
” Abban az időben nagyon sok szegény, nagycsaládos ember élt a faluban. Schwarz Magda jól bánt ezekkel az emberekkel. Nem csak megelőlegezte az árut a későbbi fizetés ígéretében, de ő maga is felajánlotta a rászorulóknak, hogy elvihetik, amire szükségük van , majd ha pénzhez jutnak, megfizetik az árát. És azok mindig meg is fizették.
Emlékszem, mikor elvitték a zsidókat 1944 tavaszán. A falubéli emberek a ” Nagy-hangya” előtt álltak és döbbenten nézték, ahogyan gyalog vonultak csendőrök kíséretében.
A sorból az egyik férfi szomorúan odaszólt nekik: ” Ma minket, holnap titeket…. „

Kép: Schwartz – Bőhm ház – később cukrászda lett

Koltai ( Klein ) Artúr feleségével és lányával a jelenlegi Ady Endre út 6. sz házban lakott. Koltai Artúr községházi írnok ( aljegyző) volt. Mindig elegánsan, kalapban és sétabottal járt. Felesége, aki magas termetű, erős testalakatú asszonyság volt, a háztartást vezette. Gyakran az ablkaban könyökölve társalgott az arra járókkal. Mindenkihez volt egy kedves szava ezért tisztelték őt a faluban. Koltai Artúr koncentrációs táborban halt meg – felesége és Edit lánya visszajöttek a Bőhm lányokkal: Zsuzsával és Marikával együtt. Elmondásuk szerint őket ” nem bántották”, mivel munkaképesek voltak, dolgoztak. Koltainé még egy ideig a faluban élt a házukban. Koltai Edit Egerbe került, férje ( Lendvai Vilmos ) Eger tanácselnöke volt, ő pedig általános iskolai igazgatóként dolgozott és ment nyugdíjba.
Kép: Koltai Artúr építette ház, mely üresen maradt. Sokáig a falubeli emberek laktak benne ( több család is), később ( ma is ) TSZ iroda.

” Róka ” ( Klein ) Gizella üzlete a mai Ady Endre úton.

Élelmiszer bolt – tej, kenyér, hús – a későbbi „ Langó”-féle bolt helyén. A bolt mellett volt a lakás is

6.) dr. Lefkovits József fogorvos és családja emlékére.

Az ő nevük nem szerepel a gépelt listán, dr. Kiss Ottó visszaemlékezése alapján tisztelgünk a család emléke előtt.

” – dr. Lefkovits József fogorvos és családja. A Fő úton ( ma Kossuth út, a Kertész úttól Hatvan felé, balra a második ház ) a Tóth család tulajdonában lévő házat bérelték, itt volt az orvosi rendelő is. Miután deportálták a családot Hatvanba, az orvos használati tárgyait egy szobában halmozták össze és hatóságilag lepecsételték. Mi jól ismertük a családot, édesapám kétszer is meglátogatta őket Hatvanban a gettóban, élelmiszert vitt nekik. Elmondása szerint a zsidók a földön, körbe ülve közösen, halkan, héberül imát mormoltak. Lefkovitsék mindkét alkalommal nagyon sírtak, mikor meglátták a látogatójukat – akit az őrök azzal engedték el, ha mégegyszer odamegy, őt is ott tartják.” ( Forrás: dr Kiss Ottó visszaemlékezése.)

A Lefkovits név alapján az interneten keresgélve a következőt találtam. Talán csak névrokonság, talán csak véletlen, de ez a visszaemlékezés is egy Lefkovits nevű fogorvosról szól: https://holocaust.archivportal.hu/hu/temak/megkulonboztetve-s-megis-ragaszkodva-magyarsaghoz

Hort térképe, bejelölve a kereskedő családok házaival – 1944. előttről.

Megkésett üzenet…..

A Hortról elhurcolt embertársaink emléke előtt tisztelegve.